- Kicsim! Gyere! Le késed a vonatod. - kiabált fel anyu az emeletre.
- Megyek már. - kiabáltam vissza.. El végeztem az utolsó simításokat magamon, beraktam még a töltőm és még pár apró dolgot a bőröndömbe,majd le mentem..
- Vigyázz magadra Bius! És néha majd hívj! - ölelgetett anya.
- Jól van anya. Nem külföldre megyek. - nevettem, majd adtam egy puszit és kiléptem az ajtón..
Az állomásig apa vitt el, majd a vonaton már egyedül utaztam.
A két órás út után végre beértünk a Keletibe. Tele izgatottsággal szálltam le a vonatról, s elindultam a bejárat/kijárat felé.. Mikor oda értem meg pillantottam a rokonom akihez jöttem. Bence volt az. A testvérem.
- Szia! - öleltem meg hátulról. Elég vicces lett volna, ha nem ő lett volna. De ő volt, szerencsére.
- Szia. - köszönt ő is..
- Mi az nem is örülsz? - kérdeztem meglepetten.
- De, örülök. Csak nem tudom, hogy jót fog-e neked tenni a Pesti élet... És az, hogy rajtam kívül a lakásban még 3 fiú is lesz.
- Bence! Nem vagyok már 13 éves kislány. Tudok helyesen döntéseket hozni. Nem lesz semmi gond! Ígérem nem leszek hülye. - mosolyodtam el, amire ő is. Majd el indultunk.
Igen a ByTheWayes fiúkkal fogok együtt élni. Elég furcsa lesz megszoknom, hogy csak fiúkkal leszek. De megpróbálom meg szokni..
Mikor oda értünk, nem volt otthon senki. Bencével egészen este 10 ig voltunk egyedül.
Nem sok mindent csináltunk. Inkább pihentünk. Neki se volt valami jó éjszakája. Nekem pedig hosszú volt az utazás.. Amint éppen vége lett a filmnek, valaki be jött az ajtón.
- Hello. - köszönt az előszobából, majd bejött. - Sziasztok. - köszönt újra.
- Szia Oli. - köszönt Bence. - Ő itt a húgom. Tudod amit mondtam, itt fog lakni.
- Szia. - nyújtotta a kezét.
- Szia. Bianka vagyok. - nyújtottam én is, majd kezet ráztunk.
Nem sokkal később megérkeztek a többiek, majd nekik is bemutatkoztam.
5 Szobás a lakás. Az ötödik szoba a vendég szoba, az lett az enyém, miután kipakoltam és kicsit berendeztem, lefeküdtem tv-t nézni.
Eléggé elálmosodtam. Rá néztem az órámra.
00:30 van. Gondoltam el megyek fürdeni. Így is tettem. Reménykedtem, hogy nincs már fent senki. A fürdőszoba az én szobám mellett volt, szóval csak egy fehér neműbe mentem ki. Gondoltam gyorsan beszaladok a szobámba. Anélkül, hogy valaki meglátna így. De ez sajnos nem sikerült.. Mivel a velem szembe lévő szobából éppen akkor jött ki Olivér..
Jézusom ez mennyire ciki már?
- Őőő. - fordult el.
- Bocsi, bocsi. - mondtam majd gyorsan beszaladtam a szobámba.
Úristen. Mekkorát égtem most. Így kezdeni az első napomat. Elég peches.
Miután gyorsan felöltöztem, bekopogtam Olivérhez.
- Gyere. - hallottam meg egy halk hangot az ajtó mögül.
- Csak én vagyok az. - nyitottam ki az ajtót, majd el mosolyodott.
- Semmi baj az előző miatt. Csak legközelebb ne fehérneműbe járkálj a házba. - mosolygott.
- Ah. Tudom. Csak azt hittem nem fog meglátni senki. Mivel fél egy volt és a szobám ott van a fürdőszoba mellett és.. És azt hittem. - hajtottam le a fejem.
- Jó nyugi. - nevetett. - Most tanultál belőle.
- Légyszi Bencének ne mond el, mert nagyon pipa lenne.
- Nyugi, nem mondok semmit. - mosolygott.
- Köszi, hogy ilyen rendes vagy. - mosolyogtam..
Kis csend után újra megszólaltam..
- Őőő. Én most megyek, már álmos vagyok.. Joéjt. - álltam fel, majd kiléptem az ajtón.
Pechemre Bence is pont akkor lépett ki az én szobámból.
Hát ilyen nincs.
